Által mennék én a Dunán című CD szövegei

Tartalomjegyzék

 

Által menék a Dunán - előlap
Által mennék a Dunán - belső borító
Által mennék a Dunán  - hátlap

A Dunavarsányi Népdalkör munkáját 2015 óta Kovács László irányítja.

Az együttes repertoárja azóta kibővült, magyar tájegységek
dallamai mellett tematikus összeállításokat is műsoron tartanak,
(bordalok, katonadalok,aratódalok) de ünnepeinkhez, történelmi
eseményeinkhez fűződő dallamokat is énekelnek.
(március 15, aug.20, karácsony)
A Cd-n szereplő dallamok a Dunavarsányi Népdalkör közel 3 órányi
repertoárjából válogatva az együttes
2015-2020 közötti munkáját mutatja be.


Somogyország közepében - dalok Somogyból

1. 

Száraz dió rotyogató,                                          
Hegedűszó, muzsikaszó                                    
Tedd le babám a szűrödet                                
Hadd ugorjak egyet véled.                              

Nem teszem le ja szűrömet
Úgyis ugrok egyet véled.
Nem teszem le ja szűrömet
Úgyis ugrok egyet véled.

2.

Haja, haja, kukorica haja,       
Beteg a szeretőm édesanyja.
Ne is legyen addig egészséges,
Míg nem leszek a fia felesége. 

Megérett a ropogós cseresznye
Kisangyalom világoskék szeme
Világoskék szemébe kacsintok
Úgy tudják, hogy szeretője vagyok.

 3. 

Szereti a tik a meggyet,                 
Ketten szeressünk mi egyet.                     
Jaj, Istenem, milyen furcsa,                                      
Mikor ketten megyünk oda.                                   

Zöld a kökény, majd megkékül,
Most vagyok szerető nélkül.
Majd megérik feketére,
Találok én szeretőre.

Nincs egyebem a rózsámnál,
Az is zálogba van másnál.
Ha valaki kiváltaná,
A Jóisten megáldaná.

Nincsen abba semmi hiba,
Kinek szeretője barna
Lám az enyém csak egy szőke,
Mégis majd meghalok érte.

 4.

Rétest ettem, megégette a számat,                    
Más öleli az én kedves babámat.                 
Más öleli, másnak ül az ölébe,                       
Más kacsingat ibolyakék szemébe.                        

Lázi dombon nem jó répát ültetni,
Özvegyasszony lányát nem jó szeretni
Mert az özvegy maga is legényt szeret
Szenved is a szegény lánya eleget

Vénasszonyok ha kiülnek a padra
Arra megyek, rólam folyik a pletyka
Kérem is én a Jóistent csak arra,
A nyelvüket ragassza le a padra!

 

 


2. Bihari pásztordalok

1.

Ha felmegyek a fekete halomra,                    
Onnan nézem, merre legel a gulya                
Már messziről kiáltom a bojtárnak,                 
A bal szárnyát térítsd meg a gulyának.          

Megtérítem bal szárnyát a gulyának,
Akkor látom, híjja van a jószágnak.
Kis pej lovam pányvára van kikötve,
Kinek tetszik, menjen rajta, keresse!

 2.

Körülkerültem a rétet,                                   
Süldő nyájam mégse lelem.                         
Ha nem lelem a nyájamat,                           
Megölöm a bojtáromat.                              

Kelj fel kondás, elaludtál,
Elment a nyáj, itt maradtál.
Hoci szűröm, hoci baltám,
Hadd menjek a nyájam után.

Hej, rúgd ki, rúgd ki, rúgd ki,
Még a farkát sem rúgja ki.

3.

Felment a kondás a fára,                           
Makkot ráz a disznójának.                        
Kicsi szőke, kicsi barna,                            
Majd megvág a kondásbalta.                   

Levágták a nagy kanomat,
Azt a híres jószágomat.
Serpenyőbe sül a húsa,
Messzire érzik a szaga.

 4.

Nincs egyebem egy cserepes tanyánál.                  
Abba sincsen egyéb egy pej csikónál.                      
Kis pej lovam mindig csak azt dobogja,                   
Gyáva legény, kinek nincsen babája.                         

Barna kislány, ha tudtad, hogy nem szeretsz,
Mért nem írtál egy szomorú levelet?
Írtad volna levelemnek lapjára,
Ne adtad volna a falu tudtára.

5.

Esik eső, fúj a szél,                               
Hull a fáról a levél.                              
Káromkodik a juhász,                           
Ica te, hogy a nyája széjjel mász.        

Eridj kedves bojtárom,
Térítsd vissza a nyájam.
El ne hagyjál egyet is,
Ica te, számos a legkisebb is.

Jó gazda volt az apám,                       
Jó gazdaság maradt rám.                
Kilenc boglya feneke,                        
Meg annak a teteje.                          

Jó gazda volt az anyám,
Jó gazdaság maradt rám.
Kilenc szakajtó kendő,
Meg egy rozsdás reszelő.


3. Domaházi szerelmes dalok

 1.

Sej, déltől fogva estig virít a rózsa,
Bárcsak eddig se szerettelek volna,
Hagytam volna békét a szerelemnek,
Sej, jobb lett volna az én árva szívemnek.

Sej, barna kislány rég megmondtam ne szeress
Nincs egyebem, mit a két karom keres.
Szeress olyat, minek ökre szekere,
Sej, patikát boldogítsad belőle.

2.

Száraz a fa, még csak levél sincs rajta,
Ne hitegess, ne csalogass te csalfa.
Mert ha én a két szép szemed meglátom,
Eszembe jut a régi boldogságom.

Eszembe jut az a sok szép szavad is,
Amit nékem hazudoztál idáig.
Elszakadt a mi szerelmünk fátyola,
Megátkozlak, ne legyél boldog soha.

Szívem, szívem, viseld magad nyugodta,
Ha őt látod, ne dobogjál hangosan.
Mert már nékem nem szabad őt szeretni,
Árva szívem tanuld meg őt feledni.

3.

Fekete a szeder, fehér a virága,
Látom a babámat, a más ölében játszik.
Azt mondom nem bánom, mégiscsak sajnálom,
Mikor a babámat a más ölében látom.

Fekete a szeder, fehér a virága,
Bort iszik a babám, piros az orcája.
Azt hiszik a lányok, hogy pünkösdi rózsa,
Pedig a szerelem lángja lobog rajta.

Fekete faluból fehér torony látszik,
Látom a babámat, a más ölében játszik.
Azt mondom nem bánom, mégiscsak sajnálom,
Mikor a babámat a más ölében látom.

4.

Lement a nap, feljött a holdvilág,
Ez a legény nyergeli a lovát.
Csörög csattog a sárga sarkantyúja,
Ez a legény mondva csináltatta.

Azt üzenték a szentpéteri lányok,
Hogy én mindig járjak el hozzájuk.
De én aztat megteszem, nem járok,
Százszorta szebbek a domaházi lányok.


4. Igyunk arra, aki búsul - Bordalok 

1.

Igyunk arra, aki búsul,
Kinek könnye földre csordul.
Földre csordul, patakot mos, ddf
Kibe babám gyolcsinget mos.ds

Igyunk egyet, nagyot, hosszút,
Nincsen a jó lónak rossz út.
Elmegy az a rögösen is,
Hegyen völgyön, laposon is.

Iszom, iszom, addig iszom,
Míg a lovamat eliszom
Majd ha lovamat eliszom,
Arra se lesz semmi gondom.

2.
Húzd rá, te cigány,
Réz a buzogány.
Van még a zsebemben bankó,
Kocsmárosnak borra való.

Húzd rá, te cigány,
Réz a buzogány.
Ég felettünk, ég alattunk,
Egész éjjel jól mulattunk.

Húzd rá, te cigány,
Réz a buzogány.
Reggel van már, dél kezd lenni
Jó lesz végre hazamenni

3.
Iszom a bort, rúgom a port,
Szeretem én a szép asszonyt,
Ragyogó csillagom.
Szép asszonyt a járásáért,
Vékony karcsú derekáért,
Ragyogó csillagom.

Sárga szíjas a bocskorom,
Még az éjjel elmulatom,
Ragyogó csillagom.
Eladom a gyeplőt, hámot,
Éljek egy kis jó világot,
Ragyogó csillagom.

4.
Ki ment borért, de soká jár
Jaj, Istenem, mért nem jön már?
Még ma egy cseppet sem ittam,
Majd meghalok éhen, szomjan.

Tartozom én a kocsmában
Kilenc liter bor árával
Adósságom, hogy adjam meg
Hogy az asszony ne tudja meg

Jaj, de boros részeg vagyok
Hazamennék de nem tudok
Ott a babám, tudom, szeret, 
Gondolom, hogy hazavezet. 


 5. Kalocsai aratódalok 

1.

Búza, búza, e szép tábla búza,
Aratásra érik a kalásza.
Tiszta búzát könnyú lekaszálni,
De tetőled babám, nehéz lesz elválni.

Sok víg napom szomorúra fordult,
Mi az oka, hogy a babám megunt?
Ugyan babám, mért tudtál megunni,
Mikor én igazán tudtalak szeretni.

2.

Apró búzát szedeget a vadgalamb,
Megkondult a kalocsai nagyharang.
Csak azt kongja jobb és bal oldalára,
Szerettem egy barna legényt hiába.

Szombat este kéretett meg a rózsám,
De nem adott hozzá az édesanyám.
Most bánja már, mért nem adott hozzája,
Ország-világ lett a lánya hazája.

3.

Tiszta búzát öntöttem a garatra,
Most vagyok a szeretőmmel haragba.
Addig leszek a szeretőmmel haragba,
Míg a búza benne lesz a garatba.

Tiszta búzát nem adok a madárnak,
Nem olyan édesanyám van, mint másnak.
Búbánattal töltöm az életemet,
Mért nem adott a kedves szeretőmnek?

Rétest ettem, megégettem a számat,
Más öleli, az én kedves babámat.
Más öleli, másnak néz a szemébe,
Más kacsint a világoskék szemébe.


6. Hej, csillag, csillag 8.03

Fényes csillag jaj, de régen vándorolsz,
Nem láttad-e a babámat valahol
Mondd meg nékem ha láttad is, ha nem is
Hogy ne fájjon az én szívem azért is.

Kicsi csillag ha leesik elterül
Az én rózsám ahol lát is elkerül
Ne kerülj el édes kedves galambom
Mer’ én néked rosszadat nem akarom.

2. 

Hej, csillag, csillag, de szép hajnali csillag.   
Azt gondoltam, soha fel nem virrad.   
Fel kell kelni sok szegény legénynek.   
Hej, katonának kell menni szegénynek.   

Sej, de az úton lefelé, de végre,
Minden kis ablakba rózsa téve.
Minden kis ablakba kettő, három,
Sej, csak az enyém hervadt el a nyáron.

3.

De szeretnék az égen csillag lenni,  
Minden éjjel az ég alján ragyogni!   
Éjféltájba megkerülném az eget,  
Onnan nézném, hogy a babám kit szeret.  

Zöld fűre szokott a harmat leszállni,
Jaj, de nehéz tőled, babám, megválni!
Megválásom nem annyira sajnálom,
Csak hogy szívből szerettelek, azt bánom.

4.

Három csillag van az égen egy sorba,
Három szeretőm van nékem egyforma.
Egyik szőke, a második szép barna,
A harmadik szívem szomorítója.

Könnyű nékem egy almát kettévágni,
Könnyű nekem a babámtól elválni.
Forgatom az ujjamon a gyűrűmet,
Visszaveszem a régi szeretőmet.

Mit ér annak a leánynak élete,
Kinek mindig kendőbe van a keze,
Nem meri a legényeket ölelni,
Mer’ attól fél, hogy a fene megeszi.

5.

Sűrű csillagos az ég,
Majd eszedbe jutok még.
De már akkor késő lesz,
Mer’ másik szeretőm lesz.

Majd meglássuk estére,
Ki ül az ágy szélére.
Szőke lesz-e, vagy barna,
vagy a szívem fájdalma.

 


7. Pusztinai nagy hegy alatt – dallamok Moldvából

1.

Pusztinai nagy hegy alatt folyik a szerelem patak,
Aki abból vizet iszik, babájától elbúcsúzik.
 
Már én abból vizet ittam, a babámtól elbúcsúztam,
Úgy elbúcsúztam szegénytől, mint az elmúlt esztendőtől.

Erre gyere, ne menj arra, jobb út van erre, mint arra,
Gyere, gyere, ne menj arra, jobb út van erre, mint arra,
 
Kicsi leány hogy megnőttél, már azt hittem, férjhez mentél,
Mentem volna, de nem vittek, ingem itthon felejtöttek.

2.

Mikor kicsi lányka voltam,
zabaratni járogattam,
Markot hajtani nem tudtam,
szeretőt tartani tudtam,
fáj, fáj, fáj a szívem, fáj.
 
Fáj a szívem fehérre,
fehér bundás legényre,
Fáj a szívem feketére,
a két fekete szemire,
fáj, fáj, fáj a szívem, fáj.

Csujogatás:
 
Akinek most kedve nincs,
annak egy csepp esze sincs
Akinek most kedve van,
annak is csak annyi van. 


8. Általmennék én a Dunán, nincs ladik 

1.

Által mennék én a Dunán, nincs ladik,
De nem tudom, hogy a rózsám hol lakik.
Túl a Dunán, az ökreit itatja,
Ide hallik Csákó, Szilaj harangja.

Kék ibolya, levendula, mandula,
Ezüstgyűrű gyémántköve nem tiszta.
Ezüstgyűrű gyémántköve nem tiszta.
Viselje el, az aki bemocskolta.

2.

Túl a Dunán , mandulafa tövébe,
Sír a kislány édesanyja ölébe,
Ne sírj lányom, katona a szeretőd,
Gyönge vagy még, várhatsz három esztendőt.

Tisza, Duna, tinta volna jó volna,
Egész falu írni tudna, jó volna.
Mégse tudná azt leírni egy sorba,
Kit szeretek a varsányi faluba.

3.

Halász vadász aranyász,
Üres zsebben kotorász.
Ha szegény is, vígan él,
Egész nap csak vizet mér.

Kimegyek a Dunára,
Beülök egy ladikba,
Áztatom a hálómat,
Tán valaki ráakad.

4.

Zátonyi Dunának sok hal van a vizibe,
Gyere kisangyalom, szedjük ki belőle.

Hat nap van egy héten, a hetedik vasárnap,
Bárcsak édes rózsám, egyszer láthatnálak.

5.

Kiöntött a Duna vize messzire,
Valamennyi szép leány van, elvitte.
Fogja ki hát mindenki a magáét,
Ne szeresse soha senki a másét.

Megvettem a galambomat nagy áron,
Átalvittem vagy tizenkét határon.
Hol vizeken, hol patakon, hol sáron,
El sem hagyom, míg élek a világon.


9. Gyimesi bordalok

1.

Feljött a nap, szépen ragyog,
S én még a korcsmába vagyok.
Felsütött a nap sugára,
Minden ember ablakára.

Addig iszom, amíg élek,
Amíg a földről lelépek.
Addig iszom, amíg élek,
Míg a földön felül

2.

Ezt a százast látod-e?
Ha megittam, kisangyalom, bánod-e?
Én a százast nem bánom,
Összeállunk, kikeressük a nyáron.

Ezt a százast látod-e?
Ha megiszom, kisangyalom, bánod-e?
Addig ittam, mulattam,
Eltőtt a nyár, gagya nélkül maradtam.

3.

Víg óra, de víg óra,
Vígy engem a jó borra!
Jó bor adja a kedvet,
Szép leány a szerelmet.

Ne bánd édes virágom,
Hogy így élem világom.
Éljed te is nem bánbnom,
Víg szívemből kívánom!

4.

Le az úton le a locsoson,
Ott adják a jó bort huszason.
Zöld korsócska van a kezembe,
Gyere babám, ülj az ölembe.
Csak ne kacsintsál a szemembe,
Mert meglátszik annak a jele

Erre gyere, erre nincsen sár,
A kapunkon nincsen semmi zár.
Az ajtónkon fából a kilincs
Az ágyunkba még csak deszka sincs.


10. Tréfás dudanóták 

 

1.

Megszóltak, megszóltak, már a vénasszonyok,
Hogy hétfőn Pistával, kedden Pállal járok.

Szeredán Ambrussal, csütörtök Jánossal,
Pénteken, szombaton zsandárral, kanásszal.

Vasárnap, vasárnap azt titokban tartom,
Akkor jön, akkor jön az igaz galambom.

2.

Hej, járomszög, járomszög,
Nincsen a csizmámon szög.
Ha nincs benn, majd veretek,
Barna legényt szeretek.

Ez a kislány de kövér,
Talán mandulával él.
Mandulával, mannával,
Barna legény csókjával.

Ez a kislány de kicsi,
Mégis baka kell neki.
Alig cseperedik fel,
Már őneki legény kell.

3.

Babot vittem a malomba, azt hittem, hogy kukorica.
Kukorica, édes málé, majd menyasszony leszek már én.

Anyám sütött szilváslepényt, odacsalta a sok legényt.
A lepényem megettétek, a lányomat elvegyétek!

Nem kell nekünk a kend lánya, csupa ragya az orcája.
Csupa ragya az orcája, csupa festő a pofája.

4.

Karton dunna de hajlik, eredj odébb rózsám, a falig!
Hadd fekszem melléd hajnalig, míg édesanyád aluszik.

Karton dunna de puha, kimaradtunk rózsám alóla.
Adná az Isten valaha, ketten nyugodnánk alatta.


11. Kiskunsági szerelmes dalok

1.

Már minálunk kettő a kisbíró,
Egyik dobos, másik levélhordó.
Olyan szépen ki tudja dobolni,
Melyik legényt melyik lány szereti.

Szép a rózsa mikor kivirágzik,
Szép a kislány húsz éves koráig.
Húsz év után szidja az édesanyja,
Hogy a lánya nem megy férjhez soha.

2.

Addig a lány mindig tearózsa,
Míg a legény jár az udvarába.
De mikor a lány jár a legény után,
Elhervad az, mint a szagos rozmaringszál.

Kinek varrod babám azt a kendőt?
Néked varrom, hogy legyél szeretőm.
Négy sarkába négy szál fehér rozmaringot,
Közepébe, hogy a te szeretőd vagyok.

3.

Csillag csillag páros csillag az égen,
Láttad-e az én rózsámat a héten?
Láttam bíz én, zöld rozmaringos erdőben,
Sárga tearózsa nyílott ki a zsebében.

Alig várom, hogy a nap lenyugodjon,
Hogy az égen páros csillag ragyogjon.
Ragyogj csillag, páros csillag sokáig,
Kísérj el a szeretőm kapujáig.

4.

Ez a kislány gyöngyöt fűz,
Ég a szeme, mint a űz.
Bár az enyém úgy égne,
Szőkét, barnát szeretne.

Nincs édesebb, mint a méz.
Ki mit szeret, arra néz.
Lám, én szőkét szeretek;
ha ránézek, nevetek.


12. Kossuth üzenete

1.

Felsütött a nap sugára
Kossuth Lajos ablakára.
Kossuth Lajos azt kívánja,
Éljen az ő zászlóalja.

Kossuth Lajos azt üzente,
Nem elég a regementje.
Ha még egyszer azt üzeni,
Már mindennek el kell menni.

Isten áldja meg a magyart
Tartson élte, míg e föld tart
Paradicsom hazájában,
Éljen, mint hal a Dunába.

2.

Már minálunk verbuválnak,
Hívnak engem katonának.
Elmegyek én katonának, katonának,
Mert nem félek, hogy levágnak, hogy levágnak.

Elmennék én katonának,
Ha kötéllel nem fognának.
Ugyan kinek, ugyan kinek volna kedve,
Gyöngy élethez erőltetve, erőltetve.

3.

Esik eső, karikára,
Kossuth Lajos kalapjára.
Valahány csepp esik rája,
Annyi áldás szálljon rája.

Kossuth Lajos udvarában,
Eltörött a lovam lába.
Gyere pajtás, gyógyítsuk meg
tt a német, szalasszuk meg.

4.

Ne félj pajtás a haláltól,
Az ellenség golyójától.
Háborúban szép a halál, szép a halál,
Gyáva, akit itthon talál, itthon talál.

Ezer esztendeje annak,
Hogy a magyarok itt laknak,
Most akarják, most akarják kiirtani,
De az Isten, jó az Isten nem engedi.

5.

Kossuth Lajos arany bárány,
Arany csillag van a vállán.
Aki aztat elolvassa,
Az lehet a Kossuth fia.

Isten áldja meg a magyart,
Tartson élte, míg e föld tart.
Paradicsom hazájában,
Éljen, mint hal a Dunában.