Versegyházi kert alatt - Cd szövegek

Tartalomjegyzék

 

Versegyházi kert alatt - előlap
Versegyházi kert alatt - belső borító
Versegyházi kert alatt - hátlap

A Veresegyházi Népdalkör szakmai munkáját 2007. október elejétől
Kovács László hangszerkészítő, népzenész irányítja. Vezetésével mára
már közel 20 fő énekessel, 3 citerás kísérővel dolgoznak, de a citera
mellett furulyát, kobozt, tekerőt is használnak.
A Veresegyházi Férfikórus 2014 szeptemberében alakult – a Veresegyházi
Hagyományőrző Népi Együttes és a Veresegyházi Népdalkör férfi tagjaiból.
Magyar tájegységek dallamai mellett tematikus összeállításokat is
műsoron tartanak, (bordalok, katonadalok, aratódalok) de ünnepeinkhez,
történelmi eseményeinkhez fűződő dallamokat is énekelnek.
(március 15, aug.20, karácsony)
A Cd-n szereplő dallamok a Veresegyházi Népdalkör és a Veresegyházi
Férfikórus közel 3 órányi repertoárjából válogatva az együttes
2007-2020 közötti munkáját mutatja be.


1. Széles a Tisza - Dalok a Tiszáról

1.

Széles a Tisza, magas a partja,
Nincs olyan legény, ki átugorja.
Jóska átugorta, csizmáját sem sározta,
Ez ám a legény! Leteszi szűrét Tisza partjára,
Ráhajtja fejét Julcsa vállára.
Julcsa jár utána, kendőt visz utána,
Ez ám a leány!

2.

Túl a Tiszán van egy város Beregszász,
Volt szeretőm néha ötven, néha száz.
Volt szeretőm néha száz is,
Jó volna most nékem egy is, ha volna.

Túl a Tiszán selyemkendő integet,
Általmennék én a Tiszán, nem merek.
Széles a víz, nincsen sajka,
Nem mehetek által rajta, tehozzád.

3. 

Zavaros a Tisza vize nem tiszta,
Ráhajtom a kis pejlovam, nem issza.
Ha nem issza, ráhajtom a széles Dunára,
Mégse leszek senki megunt babája.

Ha elindul ez a gőzös, hadd menjen,
Én utánam senki ne keseregjen.
Keseregjen minden lány a babája után,
Én is kesergek a magamé után.

4.

Zavaros a Tisza,
Nem akar apadni.
Az a híres Bogár Imre
Által akar menni.

Által akar menni,
Lovat akar lopni.
Debreceni nagy vásárban
Által akar menni.
Pénzt akar csinálni.

Kiapadt a Tisza,
Csak a sara maradt.
Meghalt szegény Bogár Imre,
Csak a híre maradt.


2. Szatmári dallamok

1.

Bús az idő minden fele,
Mert el vagyok keseredve.
Elszólták a kedvesemet,
Verje meg az Isten őket!

Akármilyen ködös idő,
Akárhogy esik az eső,
Én a babám felkeresem,
Mert én igazán szeretem.

2.

Villás farkú fecske, szép barna menyecske,
Hej, hogy jöttél te ide ez idegen földre?

Nem jöttem én gyalog, kis pej lovam hozott,
Sej, mind a négy lábáról a patkó lehullott.

Csak egy maradt rajta, az is kotyog rajta,
Sej, kovács, jó pajtásom, igazítsd meg rajta!

Ha csak egy lovad van, ne tarts neki szolgát,
Hej, ha van szép szeretőd, annak viseld gondját!

3.

Barna kislány hat párnáját magasra vetette,
A babája a kalapját, sej, haj, rajta felejtette.

Hozd ki kislány a kalapom, hadd tegyem fejemre,
Hogy ne nézzen minden kislány sej, haj, ragyogós szemembe!

4.

Hej, rezeda, rezeda, vékony karcsú dereka.
Ha karcsú is, teheti, betyár legény szereti.

Én Istenem, jó voltál, hogy megházasítottál!
Adtál szépet, adtál jót, asszonyt kedvemre valót.

Én Istenem, légy kegyes, ha házasságra vezetsz,
Adjál szépet, adjál jót, ezt a kedvemre valót!

5.

Jaj, de szépen harangoznak
Az én kedves galambomnak,
Most viszik az esküvőre,
El se búcsúzhattam tőle.

El kell menni, ha esik is,
Bár, ha nehezen esik is,
Nehezen esik a járás,
Tőled babám, a megválás.


3. Bükki katonadalok

 1.

Keresik a nem lelik a keresztelő levelemet,
Még a pap sem, sem a jegyző nem találja a nevemet.
Majd feltalálja az első Ferenc Jóska,
Ki elvisz a háborúba, nem is ereszt többé vissza.

Mikor mentem a harctérre, azon kezdtem gondolkodni,
Ki lesz az én útitársam, ha a harctérre kell menni?
Majd lesz útitársam a kedves pajtásom,
Ki megássa a síromat a tiroli hegy aljába,.

2.

Sírhat, ríhat már az az édesanya,
Kinek a fiát viszik a csatába.
Kezét vagy lábát golyó ha ellövi,
Meg se halt szegény, mégis eltemetik.

Pajtás, ha meglátsz engemet, sebemet.
Vedd a fegyvered, lőjj agyon emgemet.
Hozd szuronyodat, szögezd a szívemnek.
Ne hagyj sokáig szenvedni engemet.

3.

Kaszárnya kapuba van egy rezgő nyárfa.
Alatta virágzik két szál tearózsa.
Bimbó is van rajta, csak levele nincsen,
Házasodj meg babám, verjen meg az Isten!

Nem házasodom meg, mert katona vagyok.
Mert a Horthy Miklós engem besorozott.
Haja Horthy Miklós nem sorozott volna,
Szüret után babám, a párod lettem volna.

4.

Leszedik a szőlőt nem sokára,
Árván marad a tőke magába.
Te is árván maradsz kis angyalom,
Mert már nékem el kell masíroznom.

Közeledik október elseje,
De sok barna lánynak fáj a szíve.
Fáj a szíve sok édesanyának,
Kinek fiát viszik katonának.


4. Bakonyi dudanóták

1.

Voltál-e már Igricébe
Háltál-e már földpincébe?
Sejje, bunda, bunda, bunda,
Csiligári, csalogári cifra bunda.

Fölmászott a nyúl a fára
Ha ügyes vagy, mássz utána!
Sejje, bunda, bunda, bunda,
Csiligári, csalogári cifra bunda.

A Csicsóné háza előtt
Fekete disznó röfögött.
Sejje, bunda, bunda, bunda,
Csiligári, csalogári cifra bunda.

2.

Nem ettem én gelegenyét,
Nem szeretek kanászlegényt.
Érett szilvával élek én,
Juhászlegényt szeretek én,
Juhászlegényt szeretek én.

Ó, te kedves juhászlegény,
Mért vagy olyan nagyon szegény?
Kevés a pénz, sokan vagytok,
Mégis mindig mulatgattok,
Mégis mindig mulatgattok.

3.

Régi gunyhó, rossz kemence,
Körüljárom, mégsincs este.
Ehetném is, ihatnám is,
A galambom csókolnám is.

Iszom, iszom, addig iszom,
Míg a subám be nem iszom.
Ha a subámat beiszom,
Arra se lesz semmi gondom.

4.

Három ürü nem nagy fóka,
Három kislány hajtogatja.
Mind a három selyemszoknyás,
Egy se kislány, ki nem csalfás.

Csalfa vagyok, nem tagadom,
Tudja meg kedves galambom.
Ha megtudja, megharagszik,
Az én kedves kisangyalom.

Gyün a barom, szomjas nagyon,
Itasd meg kedves galambom!
Megitatnám, de nem merem,
Kicsi vagyok, nagy a veder, beleesem.

5.

Három éjjel, három nap,
Nem elég a lábomnak.
Levelibe van, levelibe van,
Levelibe írva van.

Hej, dudina, dudina,
Babot evett a cica,
Levelibe van, levelibe van,
Levelibe írva van.

Levelibe írva van.
Mégse veszekedett meg.
Levelibe van, levelibe van,
Levelibe írva van.


 5. Bugaci dallamok

1.

Két hete már, vagy tán három,
Hogy a számadómat várom.
Amoda jön amint látom,
Serege szőrű szamáron.

Jó Pista, te jó bojtárom,
Azt kérdezem, van-e károm.
Nincsen károd, nem is lesz,
Míg a nyáj a kezemen lesz.

A bugaci kettős vályú,
Azon iszik háromszáz juh.
Én vagyok a víz merője,
Barna kislány szeretője.

2.

Amoda el hat csikóm van magába’,
Mind a hatnak réz béklyóban a lába.
Eredj pajtás, hajtsd el azt a hat csikót,
Hogy vágom le a lábáról a béklyót.

Lereszeltük a lábáról a béklyót.
Hát ezután merre hajtsuk a csikót?
Majd elhajtjuk amörre a nap lejár,
Arra tudom a gazdája sosem jár.

3.

Tanyán, tanyán, tanyán a lakásom,
A rózsámat csak vasárnap látom.
Olyan büszke annak a járása,
Lassan ballag, hogy mindönki lássa.

Réten, réten, réten terem a nád,
Azt gondoltam, nékem nevelt anyád.
Azt gondoltam, nékem nevelt anyád.
Árva szívem meg akar hasadni.

4.

A vénasszony cikázik, bokázik,
Az én rózsám lakodalmast játszik.
Én is elmék a lakodalmára,
Megölelem menyasszony korába’.

Ha látom a fergeteg elejét,
Begyűröm a süvegem tetejét.
Csak úgy nézem az időt alulla,
Még a jég is visszapattog róla.

Már minálunk kettő a kisbíró,
Egyik dobos, másik levélhordó.
Olyan szépen ki tudja dobolni,
Melyik legényt melyik lány szereti.


6. A gömöri juhászlegény

1.

A gömöri juhászlegény,
Hideg fogja, beteg szegény.
Szomjan legel a birkája,
Itassa meg a babája.

Megitatnám, de nem merem,
Nagy a vedér, nem elem,
Mer’ ha én azt megemelem,
Megöl engem a szerelem.

2.

Elveszett a lovam cédrus faerdőbe,
Elkopott a rámás csizmás a ló keresésbe.

Ne keresd a lovam, be van az már fogva,
Vármegyeház udvarára szól a csengő rajta.

Ismerem a lovam, csengő szólásáról,
Megismerem a rózsámat büszke járásáról.

3.

A gömöri kert alatt, kert alatt,
Rézsarkantyúm elmaradt, elmaradt.
Gyere babám keresd meg, csuhaj keresd meg,
Ha megleled, betyárosan csörgesd meg! Falu végén egy kis házban lakom én,
Harminchárom szilaj csikót őrzök én.
Gyere babám, fordítsd meg a ménes elejét,
Le ne legelje a rózsa levelét.
Eredj babám, fordítsd meg a ménes elejét,
Le ne legelje a rózsa levelét.

4.

Megismerni a gömöri menyecskét,
Mer úgy köszön, adjon Isten jó estét.
Én meg csak úgy betyárosan fogadom,
Adjon Isten kökényszemű galambom.

Megismerni, kinek van szeretője,
Kinek van kivarrva a zsebkendője.
Lám az enyém ki van varrva rózsával,
Egy gömöri büszke legény csókjával.

Ha meguntál kis angyalom szeretni,
Szabad néked más szeretőt keresni.
Adjon Isten szebbet, jobbat nálamnál,
Nékem, pedig csak olyat, mint te voltál.


7. Híresek a domaházi menyecskék

1.

De szeretnék fa lenni az erdőben,
Ha valaki ihaja, tüzet rakna belőlem.
Megégetném ihaja ezt a gyarló világot,
Mért nem hagyják szeretni a babámat.

De szeretnék csillag lenni az égen,
Késő éjjel ihaja, homályosan ragyogni.
Megvizsgálnám ihaja, ki legény a faluba,
Ki öleli a babáját titokba.

2.

Ezért a legényért
Nem adnék egy almát,
Aki minden, aki minden szombat este
Keresi a lovát.

Ne keresd a lovad,
Mert be van az hajtva.
Domaházi híres bíró udvarába,
Szól a csengő rajta.

Ismerem a lovam,
Csengő szólásáról.
Ismerem a domaházi szeretőm a
Büszke járásáról.

3.

Híresek a domaházi menyecskék,
Úgy köszönnek, adjon Isten jó estét.
Én meg csak úgy betyárosan sej haj fogadom,
Adjon Isten tenéked is galambom.

Szombat este megy a legény a lányhoz.
Egy-két szava van az édesanyjához.
Házasodnék édesanyám, sej, haj, mit tegyek,
Nem lányokat, menyecskéket szeretek.

4.

Hány óra, hány óra
Keddre virradóra.
Megölellek, megcsókollak,
A pitvarajtóba.

Este van este van,
De nem minden lánynak,
Csak annak az egy barnának,
Kihez hárman járnak.

Énhozzám is járnak,
De nem minden este.
A szép holdvilágos este,
Homályra van festve.

5.

Domaházi híres legény,
Majd meghal a lányért szegény.
Mégse meri azt mondani,
Meg kellene házasodni.

Sárga csizmám réz patkója
Jegyet váltunk húshagyóra.
Jegybe adom a szívemet,
Te meg babám a tiedet.


8. Mikor Isten csillagokat teremtett

1.

Mikor Isten csillagokat teremtett,
Véletlenül egy a földre leesett.
Leesett a legszebb csillag a földre,
Ott ragyog a babám két szép szemében.

Három csillag van az égen sorjában,
A harmadik csillagnak nincsen párja.
Páratlan csillagnak párja én vagyok,
Mert már engem a szeretőm elhagyott.

2.

Sej, szombat este kinyittam az ablakot,
Onnan néztem a ragyogós csillagot.
Ahány csillag ragyogott fenn az égen,
Sej, annyi csóktól maradtam el a héten.

Sej, elmennék én tihozzátok egy este,
Ha az anyád a kapuban nem lesne.
Úgy sem tennék kisangyalom egyebet,
Sej, a válladra hajtanám a fejemet.

3.

Nincsen csillag mind lehulott a földre,
Nincs szeretőm, mer’ elhagyott örökre.
Záporeső módján hull a könny a szememből,
Boldogtalan csak én vagyok egyedül.

A csillagok, ha beszélni tudnának,
Legényekről mindent bevallanának.
Legényekről mindenfélét bevallanának,
A legények szégyenban maradnának.

4.

Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok,
Ennek a legénynek utat mutassatok.

Mutassatok utat a szegény legénynek,
Hogy lelje meg házát a szeretőjének.

Istenem, Istenem, édes jó Istenem,
Mikor lesz énnékem szép szabad életem?

5.

Fényes csillag fenn a magas égen,
Nincsen maradásom ezen a vidéken.
A faluból el kell masírozni,
Szép kedvesem itt kell téged hagyni.

Feljött már az esthajnali csillag,
Barna legény a házunk előtt ballag
Édesanyám eresszen hozzája,
Fáj a szívem, meghasad utána.

De ha mégis úgy kell annak lenni,
A faluból el kell masírozni.
Hagyok olyan rózsabimbót benne,
Míg élek is, fáj a szívem érte.


9. Szilágysági katonadalok

1.

Anyám, anyám, anyám, édes kedves anyám,
De szomorú vasárnap virradt rám.
Szomszédomban jaj, de szépen muzsikálnak,
Engemet pedig visznek katonának.

Anyám, anyám, anyám, édes kedves anyám,
Te voltál a felnevelő dajkám.
Születésem napján jaj, de megörültél,
Mégis a német császárnak neveltél.

2.

Esik eső esik, esik a kaszárnya falára,
Süvít a szél végig az udvarába,
Süvít a szél végig az udvarába,
Nem ismertem rája a sötét éjszakába a babámra.

Ez a barna kislány kisírta már mind a két szemét
Sajnálja a régi volt szeretőjét
Úgy sajnálja, hogy ráborul a gyenge vállára
Szíve boldogságát, jegybéli mátkáját siratja.

3.

Sej, haj, katona se lettem volna soha,
Ha az apám bíró nem lett volna.
Háromszor is felírt a császárnak,
Sej, haj, vigyék el a fiamat,
A nagy kalapú gyereket, a Jóskát katonának.

Sej, haj, elvitték a fiamat,
A nagy kalapú gyereket, a Jóskát katonának.
Fényes szuronyt választott magának.
Fényes szurony, rózsafa a nyele,
Sej, haj, rá van írva Garzon Julcsa neve.

4.

Édesanyám rózsafája, én vagyok az ága,
Én leszek a Ferenc Jóska első katonája.
Nehéz gránát nyomja a vállam, szívemet a nehéz búbánat,
Itt kell hagyni az édesanyámat, szívemet megöli a bánat.

Mikor mentem Szilágysomlyó felé, még a fák is sírtak
Rezgő nyárfa gyenge levelei mind engem sirattak.
Sirass, sirass rezgő nyárfa, borulj a babám gyenge vállára,
Súgjad neki bele a fülébe, hogy fáj a szívem, meghasad utána.


10. Somogyi dallamok

1.

Van már kis szék, csak lába köll, 
Van már három, csak még egy köll, 
Gyere be, gyere be, de gyere be, 
Hadd kacsintsak a két szemedbe!

Csirke csipog az ágy alatt,
Jaj, de régen nem láttalak!
Gyere be, gyere be, de gyere be,
Hadd kacsintsak a két szemedbe!  

2.

Felültem a kemencére,
Leégett a szoknyám
Széle, a széle a szoknyám széle,
Megver az uram estére.

Nem ettem én ma egyebet,
Csak egy fazék aludttejet.
Azt is csak úgy kanál nélkül,
Megélek a babám nélkül.

3.

Annyira kerüld a vizet babám, amennyire lehet,
Ha nem lehet, beléphetsz, azért még az enyém lehetsz.
 
Azt gondolod, hogy szeretlek, hogy egy kicsit megölellek,
Még százszor is megölellek, mégse igazán szeretlek.

Szeretőmnek szeretnélek, de elvenni nem mernélek,
Mert csak azt hallom felőled, sohase lesz jó belőled.

4.

Uccu kanász a gyepen baltájával játszik,
Úgy bevágja baltáját, csak a foka látszik.
Tűzre rakom a kanászt, melegszem is nála
Ha megunom magamat, pipát gyújtok nála.
  
Csóri kanász mit csinálsz, tüdőt káposztával,
Mivel rántottál bele, hasa szalonnával.
Hát, az öreg eszik-e, tölts néki tálba,
Ha nem eszik belőle, csapd a pofájába.

5.

Vadgesztenye fehéret virágzik,
Az én rózsám lakodalmast játszik,
Én is elmegyek a lagzijába,
Vigye el a kánya vőlegény korába.

A csizmámnak se talpa se sarka,
Eltáncoltam a nagy vigadóba,
Lesz még annak talpa is sarka is,
Lesz szeretőm szőke is barna is.

Szánom-bánom, amit cselekedtem,
Hogy tevéled szerelembe estem.
Szerelembe nem estem, csak szóba,
Sajnálom, de nem tehetek róla.


11. Dél-alföldi dallamok

1.

A szegedi halastó, halastó,
Beleestem kocsistól lovastól.
Várom, ugyan ki fog ki, ki fog ki,
Lesz-e olyan jószívű valaki?

A szegedi híd alatt, híd alatt
Lányok sütik a halat, a halat.
Lányok sütik a halat, a halat.
A legénynek úgy adják, úgy adják.

2.

Igyál betyár, múlik a nyár,
Úgysem soká betyárkodsz már.
Lehullik a nyárfalevél,
Hová lett a betyár legény.

Bort iszik az úton járó,
Akár szegény, akár báró.
Ha olyan is, mint a napfény,
Ha pénze nincs, szegény legény.

3.

Kikötöm a lovam szomorú fűzfához,
Lehajtom a fejem két első lábához.
Lehajtom a fejem a rózsám ölébe,
Hullajtom a könnyem gyászos kötőjébe.

Istenem, Istenem, édes jó Istenem
Mikor lesz már nékem szép szabad életem?
Akkor lesz majd nékem szép szabad életem,
Mikor a babámat a kedvemre ölelem.

4.

A tápai bírónak de szép hat lovat mondanak.
Ellopnám az éjszaka, hej hogyha rám nem virradna.

Alig hasad a hajnal, gyün a zsandár a vassal.
Ráteszi a kezemre, úgy kísér a tömlőcbe.

Loptam lovat, lopok is, ha fölakasztanak is.
Úgy is mit ér az élet, ha a babám nem szeret.


12. Bükki pásztordalok

1.

Nem akar a vezérürüm legelni,
A csengőjét keservesen csöngeti.
Idegen szagot érez a pusztába,
Hátranézek, hat pandúr jön utána.

Hová való születés vagy te bojtár,
Kezed lábad vasra verem, de mindjárt!
Én a nyájam addig el nem hagyhatom,
Míg a számadónak át nem olvasom.
Száz csendőrnek nincsen annyi hatalma,
Hogy engem a nyájamzól elhajktana.

2.

Aranyosi csárda előtt a juhom,
Közepébre arany csengős bárányom.
Vezérürüm zálogba van csengőstül,
Számadója a tömlőcbe öcsöstül.

Kibontották a hodálynak négy falát,
Mind elvitték a birkának a javát.
Sej, a sályi csárda előtt a birkám,
Köztük van az arany csengős báránykám.

3.

Minek nékem ez a sályi határ?
Ha nincs benne, kiért a szívem fáj.
Más falusi határ felé nézek,
Ott van akit igazán szeretek.

Csillag, csillag, de régen utazol,
Nem láttad-e a babámat valahol?
Láttam biz' én, hej, a sályi réten,
Lovát etetgeti kötőféken.

4.

Ej, te kondás, elment a nyáj,
Körös-körül a rét alján.
Hozd ki babám szűröm, baltám,
Hadd menjek a nyájam után!

Debreceni gulyajárás,
Könnyen megy ott a számolás.
Kútágason van a rovás,
Minden darab egy máriás.

Iszom, iszom, addig iszom,
Míg a rózsámat beiszom.
Ha a rózsámat beiszom,
Akkor többet már nem iszom.


 13. Vörösbor nem drága - Bordalok

1.

Mikor Noé a szőlőt ültette,
Még akkor a termést nem ösmerte.
Noé a termés közepibe állott,
De még ilyen szép bogyót nem látott.

Noé mondja: - Már megöregettem,
Szakállamat fődig eresztettem,
Pipámat is, de sokszó rátömtem,
De még ilyen jó bogyót nem öttem.

Az úr mondja Nojé fíam, Nojé,
Kóstold csak a bogyó levét, jó-é?
Felelt Noé, ihaj, csuhaj Sári,
Most kezdek csak három Istent látni.

2.

Hallod pajtás mit üzent az a gazdag Miklós,
Hogy ő néked régóta rossz petákkal adós.
Ebből ihatsz jóízűt mert látom szomjús vagy,
A te kedves szomszédodnak ebből éppen ne adj.

Akár iszol akár nem még sincs otthon béke
Mégis korhely a neved ne törődj hát véle
Ebből ihatsz jóízűt mert látom szomjús vagy,
A te kedves szomszédodnak ebből éppen ne adj.

3.

Vörös bor nem drága,
Két krajcár az ára.
Hozz egy iccét, vagy egy messzőt,
Hadd danoljak három versöt,
Azután elmegyek.

Igyál még, van benne,
Igyál még, van benne.
Majd meginnád pénteken is,
Szombaton is, vasárnap is,
Hogyha lönne benne.

Mind megittad te belőle,
Egy cseppet se hagytál benne
Ó sülülülülü…

4.

Három kéve kenderem van, bennmaradt a vízbe.
Mert nem tudtam kiköteni, ebb’ a hideg őszbe.
De csak hadd maradjon, csak a pohár forogjon.
Dínomdánom, dínomdánom, igyunk hát nem bánom!

Sógorasszony, komám asszony, elmennék a hegyre.
Úgy siessünk, hogy megjöjjünk, holnapután délre.
A dolog maradjon, csak a pohár forogjon.
Dínomdánom, dínomdánom, igyunk hát nem bánom!