Versegyházi kert alatt - Cd szövegek - Mikor Isten csillagokat teremtett

Tartalomjegyzék

8. Mikor Isten csillagokat teremtett

1.

Mikor Isten csillagokat teremtett,
Véletlenül egy a földre leesett.
Leesett a legszebb csillag a földre,
Ott ragyog a babám két szép szemében.

Három csillag van az égen sorjában,
A harmadik csillagnak nincsen párja.
Páratlan csillagnak párja én vagyok,
Mert már engem a szeretőm elhagyott.

2.

Sej, szombat este kinyittam az ablakot,
Onnan néztem a ragyogós csillagot.
Ahány csillag ragyogott fenn az égen,
Sej, annyi csóktól maradtam el a héten.

Sej, elmennék én tihozzátok egy este,
Ha az anyád a kapuban nem lesne.
Úgy sem tennék kisangyalom egyebet,
Sej, a válladra hajtanám a fejemet.

3.

Nincsen csillag mind lehulott a földre,
Nincs szeretőm, mer’ elhagyott örökre.
Záporeső módján hull a könny a szememből,
Boldogtalan csak én vagyok egyedül.

A csillagok, ha beszélni tudnának,
Legényekről mindent bevallanának.
Legényekről mindenfélét bevallanának,
A legények szégyenban maradnának.

4.

Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok,
Ennek a legénynek utat mutassatok.

Mutassatok utat a szegény legénynek,
Hogy lelje meg házát a szeretőjének.

Istenem, Istenem, édes jó Istenem,
Mikor lesz énnékem szép szabad életem?

5.

Fényes csillag fenn a magas égen,
Nincsen maradásom ezen a vidéken.
A faluból el kell masírozni,
Szép kedvesem itt kell téged hagyni.

Feljött már az esthajnali csillag,
Barna legény a házunk előtt ballag
Édesanyám eresszen hozzája,
Fáj a szívem, meghasad utána.

De ha mégis úgy kell annak lenni,
A faluból el kell masírozni.
Hagyok olyan rózsabimbót benne,
Míg élek is, fáj a szívem érte.