Nyársapát Pest megye legdélibb csücskén, két nagyváros, Cegléd és Nagykőrös ölelésében helyezkedik el. Többszöri elnéptelenedés után, 1954-ben vált újra településsé, így aránylag kevés hagyománnyal rendelkezik. Emiatt az 1987-ben alakult Nyársapáti Népdalkör repertoárját tekintve a magyar nyelvterület minden tájegységének dalaiból válogatva énekel alföldi, dunántúli, délvidéki, erdélyi és moldvai népdalokat is. A népdalkör rendszeresen fellép a KÓTA és a Vass Lajos Népzenei Szövetség rendezvényein, minősítőin, országos találkozóin, versenyein. Több alkalommal adott otthont hasonló rendezvényeknek.

Működését a helyi önkormányzat, illetve az ÁMK támogatásának köszönheti. Vezetője az alapító tagok közül a kezdetektől 2017-ig Kapás Mihályné volt, jelenleg Nagy Erzsébet vezeti a kórust. Művészeti vezető immár 21. éve Kovács László népzenész, hangszerkészítő, akinek irányításával többszörös Arany, Aranypáva, illetve egy alkalommal Aranypáva Nagydíj minősítést sikerült megszerezniük. Minden alkalmat megragadnak a bemutatkozásra, minden meghívásnak igyekeznek eleget tenni, így rendszeres fellépői a helyi és a környező települések rendezvényeinek.

1. Szebényi dallamok

1.

Este, este, szerelmes szombat este,
Szerelmes legénnyel voltam az este.
Lehajlott a rózsafának a levele,
Babám karján aludtam el az este.

Egy vasárnap végigmentem az utcán,
Betekintettem a babám ablakán.
Szerelmes szavakkal hívott, rózsám gyere
Ölelésre vár a karom idebe.

2.

Sej, arra alá beborult az ég alja.
Haragszik a szeretőm édesanyja,
Mért járok a kedves szeretőm után,
Szegény vagyok, nem való vagyok hozzá.

A csillagos ég, ha beborul, kiderül.
A szeretőm, ha meglát is, elkerül.
Ha elkerül, kerüljön el örökre,
Minden legénynek csalfa, hamis a szeme.

3.

Vége van a bálnak haza már,
Mert a piros hajnal hasad már,
Mert a piros hajnal olyan aranyos,

Tilos csókot adni galambom.
Mért nem is termettem búzának,
Aratáskor lekaszálnának.
Nem hagy szeretni a fiának.

4.

Felhő sincsen, babám, de mégis esik az eső.
Nem voltál te igaz szívű szerető.
Hogyha igaz szívű szeretőm volnál,
Közel lakom babám, de többször ellátogatnál.

Jaj, de szépen megkéretett engem a babám,
De nem adott hozzá az édesanyám,
Adj hát anyám, kihez akarsz, nem bánom,
Míg én élek, a régi szertőmet sajnálom.

5.

Tére, tére, feketére,
Fáj a szívem a szőkére.
De még jobban a barnára,
Mint a borízű almára.

Üröm, üröm, fehér üröm,
Csak egy legény az irigyem.
Az is azért az irigyem,
Szeretne, de nem szeretem.

2. Felnémeti dallamok

1.

Este, este, szerelmes szombat este,
Szerelmes legénnyel voltam az este.
Lehajlott a rózsafának a levele,
Babám karján aludtam el az este. Egy vasárnap végigmentem az utcán,
Betekintettem a babám ablakán.
Szerelmes szavakkal hívott, rózsám gyere
Ölelésre vár a karom idebe.

1.

Sárga rigómadár felszállott a fára
Sír ő szegény, elhagyta a párja
Engemet is elhagyott a babám,
Mégsem sírok, mint a rigómadár.

Várni, várni babám, jaj, de nehéz várni,
Egy legényért három évet várni.
Összegyűjtöm a könnyeim tintának,
Rózsás levelet írok a galambomnak.

2.

Tedd be babám nyoszolyád a falig,
Hadd aluszom ki magam reggelig.
Reggelig Juliskám, sej, reggeliig,
Míg az a jó anyád aluszik.

Dunna, dunna puha az alja,
Ugyan babám, hálunk-e alatta?
Megsegít a nagy ég, sej, valaha,
Párosával heverünk alatta.

3.

Tiszta búzát szedeget a vadgalamb,
Szépen szól a felnémeti nagyharang.
Azt veri ki mind a két oldalára,
Tied leszek szeretőm nemsokára.

Holdvilágos, csillagos az ég alja,
Ugyan rózsám, gondolsz-e rám valaha?
Énrám gondolj, ne a világ sorára,
Te vagy éltem legkedvesebb virága.

4.

A cipőmnek se sarka se talpa,
Eltáncoltam a felnémeti bálba.
Lesz még annak sarka is, talpa is,
Lesz szeretőm szőke is, barna is.

Szánom-bánom, hogy amit cselekedtem,
Hogy tevéled szerelembe estem.
Szerelembe nem estem, csak szóba,
Sajnálom, de nem tehetek róla.

5.

Rózsa nyílik a hegytetőn,
Haragszik rám a szeretőm.
Ha haragszik, mért jár erre,
Mért jár az én ellenemre?

Mindig olyan víg voltam én,
Víg órában termettem én.
Vígan, vígan víg angyalom,
Víg órában termett rajom.

3. Kiskunhalasi tekerőmuzsika

 1.

Tisza mellett hazám földjén,
Bú fiának születtem én.
Könnybe fürösztött a bába,
Bölcsőm volt a búnak ágya.

Édes volt az anyán teje,
Keserű a más kenyere.
Keserű is, savanyú is,
Néha-néha panaszos is.

2.

Elindultam napkeletnek,
Nemej hírös Debrecennek.
Onnand indultam Gyulának,
Báró Béla gulyájának.

Elnémítottam a gulyást,
Úgy válogattam a marhát,
Úgy válogattam a marhát,
Szépit, javát, fiatalját.

Kalapom szömömre vágom,
Ne lássák szomorúságom,
Ne nézzenek a szömömbe
Betyár voltam életömbe.

3.

János bácsi ha befogja
Két szürke lovát,
Azon viszi Dorozsmára
Marcsa babáját.

János bácsi kérdi tőlem
Marcsa, mi bajod?
Vízibornyú van tebenned,
Az a te bajod?

Mit kérdi kend János bácsi,
Majd megtudi kend,
Diófából lesz a bölcső,
Ringathati kend.

Százforintos aranygyűrűm
Elkártyázta kend,
Fehér csipkés pöndölömet
Fölhajtotta kend.

Fehér csipkés pöndölömet
Fölhajtotta kend.
Nojsze nekem, János bácsi
Jól beadott kend.

4.

A halasi bírónak
Két szép lovat mondanak,
Ellopnám az éjszaka,
Hogyha rám nem virradna.

Kezd a hajnal hasadni,
Jön két zsandár vasalni,
Vasalják a gyenge kezemet,
Úgy visznek az egyesbe.

Egyesből a kettesbe,
Kettesből a négyesbe,
Gyere babám, váltsál ki,
Ne hagyjál elhervadni.

Kiváltalak ki, ki, ki,
Nem hagylak elhervadni.
Eladom a selyemkeszkenőm,
Kiváltom a szeretőm.

5.

Kicsi még ami lányunk,
Ne járjon kend minálunk.
Ha megnő a mi lányunk
Lakodalmat csinálunk.

Ha megnő a mi lányunk,
Eljárhat kend minálunk.
Esztendőre, kettőre,
Menyecske lesz belőle.

4. In memoriam Karsai Zsigmond – Lőrincrévi dalok

1.

Kék ibolya, ha leszakítanálak
Mit mondanál babám, ha elhagynálak?

Kék ibolya búra hajtja a fejét,
Nincsen aki megöntözi a tövét.

Azt mondanám, verjen meg a Teremtő
Mert nem voltál igaz szívű szerető.

Szállj le harmat kék ibolya tövére,
Most találtam egy igaz szeretőre.

2.

Látod babám, látod, Ezt a gyufaszálat?
Mikor ezen piros rózsa terem, akkor leszel párom.

Repülj madár, repülj, zöld erdőn keresztül,
Nézd meg az én régi galambomat, maga van egyedül.

3.

Édesanyám sok szép szava
Kit fogadtam, kit nem soha.

Megfogadnám, de már késő,
Hull a könnyem, mint az eső.

Hull előmbe, hull a földre,
Hull a gyászos kebelembe.

4.

Ha felmegyek a magos hegytetőre
Rátekintek a csillagos nagy égre.
Csillagos ég merre van az én hazám,
Merre sirat engem az édesanyám!

Édesanyám szemembe mondta nékem,
Hány legénnyel beszélgettem az este.
Édesanyám, nem beszéltem sokáig,
Éjfél után két, vagy három óráig.

5.

Régi babám, ha meguntál szeretni,
Szabad néked más szeretőt keresni.
Adjon az ég szebbet jobbat nálamnál,
Nékem, pedig csak olyat, mint te voltál.

Édesanyám, ha meguntál tartani,
Vigy el engem a vásárba eladni!
S adjál oda, a legelső kérőmnek,
Ha nem adtál a régi szeretőmnek!

5. Ihatnám én, de nincs mit – Bordalok

1.

Csárda közepébe vágom a subámat,
Oda várom az én kedves galambomat,
Igyál kedves galambom,
Nagy a bankóm, felváltom,
Azt is tenéked ajánlom.

2.

Már minálunk lecsúszott a bor ára,
Három pengő literjének az ára
Gyertek fiúk, itt a jó bor, igyatok,
A lányokkal reggelig mulassatok.

Nem kell nékem a kend büszke lánya,
Hétről hétre új szoknyát vesz magára,
Mert énnékem dologra kell asszony,
Ne púderozza magát a kisasszony.

3.

Ihatnám én, de nincs mit,
Borért küldnék, de nincs kit.
Beteg az én galambom,
Mégis elmén, ha mondom.

A szép asszony messzi lát,
Borért küldi az urát,
Míg az ura borért jár,
Nyalka legény nála jár.

4.

Három hordó borom van,
Mind a három csapon van.
Olyan édes, mint a méz ,
Ki mit szeret, arra néz.

Ha erre jársz, gyere be,
Mindbe kóstoljál bele,
Azután meg ölelj meg,
Tudod, hogy nem bánod meg.

6. Édesanyám rózsafája - Szilágysági dallamok

1.

Édesanyám rózsafája,
Engem termett utoljára.
Bár sohase termett volna,
Maradtam volna bimbóba!

Édesanyám sok szép szava,
Kit fogadtam, kit nem soha.
Megfogadnám, de már késő,
Hull a könnyem, mint az eső.
2.

Volt nekem egy jó anyám, sokat intett a jóra,
Este későn ne menjek a fonóba.
Édesanyám nem lehet azt megtenni,
Mer egy héten hat este kell a legénnyel beszélni.

Rózsa, rózsa, piros rózsa kihajlott az útra.
Gyere babám szakasszál egyet róla!
Nem szakasztok, nem kell nékem a rózsa,
Én a tied, te az enyém úgysem leszünk már soha

3.

Megátkozott engem az édesanyám,
Hogy ne legyen se országom, se hazám.
Csipkebokor legyen az én szállásom,
De még ott se legyen megmaradásom.

Végigmentem a sámsoni nagy utcán,
Betekintettem a babám ablakán.
Éppen akkor vetette fel az ágyát,
Rozmaringgal seperte a szobáját.

4.

Édesanyám, de víg voltam azelőtt,
Míg a babám járt el a kapum előtt,
De mióta mást választott magának,
A szívemet majd megöli a bánat.

A múlt éjjel nem aludtam egy órát,
Hallgattam a kisangyalom panaszát.
Éjfél után mondta meg hogy mi baja,
Ő szeretne, de az anyja nem hagyja.

5.

Édesanyám úgy szeretett,
Tejbe-vajba fürösztgetett,
Keszkenőbe takargatott,
Mégis idegennek adott.

Mindenkinek azt ajánlom,
Szerelemnél jobb az álom.
Mert az álom nyugodalom,
A szerelem szívfájdalom.

7. Sokat arattam a nyáron - Aratódalok

1.

Sokat arattam a nyáron,
Keveset aludtam ágyon
Hol erdőbe, hol mezőbe,
Hol a tarló közepébe.

Az acsai nádas berek
Ejnye, de sok búzát termett.
Kitermette téli adósságom,
Vígan élem a világom.

2.

Elvégeztük elvégeztük,
Az aratást, az aratást.

Készítsd gazda, készítsd gazda
Az áldomást, az áldomást.

3.

Arass rózsám, megadom a garast.
Ha én meg nem adom, megadja galambom.

Arattam, arattam, kévét is kötöttem
Galambom tarlóján meg is betegedtem.

4.

Egész falu egész falu
Mind aluszik

A mi gazdánk, a mi gazdánk
Nem aluszik, nem aluszik,

Most is rólunk, most is rólunk
Gondolkodik, gondolkodik

5.

Szép az idő, szépen ragyog ez nap,
Nagyságos úr az ablakhoz ballag,
Onnan nézi az ő aratóit,
Mikor viszik vidám koszorúit

Elkészült már a vidám koszorú,
Nagyságos úr, ne legyen szomorú,
Mert vidáman végeztünk munkánkat,
Az Istennek adjuk nagy hálánkat.

6.

Felvirradt a végzők napja,
Végre valahára,
Behoztuk a szép koszorút
Gazduram házába.

Most már csapra azt a hordót,
A fistes meg húzza,búza.
Hiszen ezt a kis költséget
Behozza a búza.

8. Moldvai katonadalok

 

1.

Gyere velem katonának, hallod-e? :||
Két esztendő nem a világ, hallod-e:||
Sem nem kapálsz, sem nem aratsz, hallod-e:||
Csak a császár útján sétálsz, hallod-e:||

2.

Kapum előtt van egy rossz korcsoma,
Abban iszik két huszárkatona.
Igyál huszár, igyál utoljára,
Holnap visznek nagy Magyarországra.

||:Ha nem hiszed, hogy katona vagyok,
Majd meghiszed, mikor masírodzom. :||
3.

Andrásfalu, keskeny pal-ló
Andrásfalu, keskeny pal-ló trallalalalala

Hol egyszer elvetett e ló:|| trallalalalala
Ha még egyszer el fog vetni:|| trallalalalala

Katonának sem leszek jó:|| trallalalalala
Katonaság, én se bánom:|| trallalalalala
Csak apám, s anyám sajnálom:|| trallalalalala

4.

El kell menni háborúba törökre,
Gyenge rózsám itt kell hagynom, nincs kire
Rivád bízom legkedvesebb pajtásom
Éljed véle világidat nem bánom.

Mert én éltem egy ideig s azt bánom:||
Még halálom óráján is sajnálom:||

9. Erre gyere rózsám - dallamok a Galga vidékről

 

1.

Túl a Tiszán mandulafa virágzik,
Mandulája mind lehajlik az ágig.
Lehullik a mandula a fájáról,
Régi babám hogy váljunk el egymástól.

Túl ai Tiszán learatták az árpát,
Elvágták a bús gerlice bal szárnyát.
Bús gerlice búsul a szárnya után,
Én is búsulok a szeretőm után.

2.

Ez a tábla kukorica de sárga,
Talán bizony esőben lett kapálva?
Eső se volt, mégis megnőtt magasra,
Most vagyok a szeretőmmel haragba.

Megismerni madarat a tolláról,
Domonyi lányt a büszke járásáról.
Olyan büszke, alig lép le a földre,
Mégsem talál egy igaz szeretőre.

Megismerni a domonyi menyecskét,
Mert úgy köszön, adjon Isten jó estét.
Én meg csak úgy betyárosan fogadom,
Adjon Isten kökényszemű galambom.

3.

Erre gyere rózsám, nincsen sár,
Nincsen az ajtómon semmi zár.
Kinyílik az ajtó magától,
A szeretőm gyönge karjától.

Nem vagyok én oka semminek,
A szeretőm oka mindennek.
Ő tanított engem azokra,
Szombat esti páros csókokra.

10. Bükki szerelmes dalok

 

1.

Minek nekem ez a köves Kisgyőr?
Ha nincs benne szép barna szeretőm
Odamegyek, ahol sík a mező,
Ott találok egy igaz szeretőt.

Köves Kisgyőr eszembe se jutna,
Ha a babám benne nem maradna.
Az én babám maga maradt benne,
Ha csak lehet, kicsalom belőle.

2.

Hervadok, hervadok, talán meg is halok,
Talán bizony a szeretőm édesanyja engem megátkozott.

Ne átkozzon engem senki édesanyja,
Mert én azt a csalfa szemű barna fiát nem szerettem soha.

Ha szerettem volna, hozzámentem volna,
Az emődi magas templom tornya alatt megesküdtünk volna.

3.

Minek nekem szombat estét várni,
Ha a babám nem jön vigasztalni?
Vigasztalnám magam, de nem lehet,
Fekete gyász boríjja szívemet. Kis pejlovam arra van kapatva,
Többet szalad éhen, mint jóllakva
Én magam is arra vagyok szokva,
Ölelem a kisangyalom lopva.

Az én babám Nagyváradról való,
Nem hiába fárad érte hat ló.
Mind a hatnak göndör a sirínye,
Én vagyok a babám szeretője.

4.

Sok az irigy a faluba, öthat áll minden kapuba.
El akarnának veszteni, de az Isten nem engedi.

Édesanyám sok szép szava, kire nem hajlottam soha.
Hajlottam a lányokéra, nem az édesanyáméra.

11. Székelyföldi furulyamuzsika

 

1.

Árva madár, mit keseregsz az ágon?
Nem-csak te vagy elhagyott a világon.
Nékem sincsen édesapám, sem anyám,
A jó Isten még is gondot visel rám

Öntsed öntsed bús szemeim könnyeid,
Senkinek sincs oly bánatja, mint nékem.
Mert engem a kedves babám elhagyott,
Aki engem tiszta szívből óhajtott.

Ha elmégy is, én néked azt kívánom,
Még az út is piros rózsává váljon.
Még a fű is piros rózsát teremjen,
A te szíved engem el ne feledjen.

2.

Verd meg Isten azt az anyát, s az apát,
Aki gazdag embernek adja lányát.
Gazdag ember üti veri, rongálja,
Szegény ember megöleli, csókolja.

Barna kislány, mért vagy olyan szomorú,
Fejeden a menyasszonyi koszorú.
Gyer’ közelebb, szakajtsak egy virágot,
Felejtsem el a te régi jóságod.

3.

Elvesztettem a kecskémet, megver anyám érte.
Tova látok feketéket, vajon nem azok-e?
||: Hej, azok nem azok, azok szenes csutakok
többet nem aluszok :||

Komámasszony kiskertjében ott a tyúkok tánca.
Komámasszony kiskertjében ott a tyúkok tánca.
||: Az én kicsi sánta kecském :||
Csak egyedül járja.

4.

Asszony asszony ki a házból,
Most jövök a korcsomáról.
Tálat, csiprot, fazakakot,
Mind fejedre borogatom.
Ember ember, ki a házból,
Most jövök a fonóházból.
Guzsal talpa a fejedbe,
Orsó hegye a szemedbe.